A Misi. Évtizedek (1972 – 2009) megatározó tanára a Radnótiban. Halálhíre futótűzként terjed volt diákok és kollégák közt a radnótis közösségi csoportokban. Emlékére álljon itt néhány a soktucatnyi bejegyzésből.
Egy kicsit sem értettem a fizikát, de imádtam az óráit.
Kiemelkedő tanár és ember volt.
Egyik meghatározó tanár volt az életemben. Kamaszként is szerettem a kesernyés humorát.
Felrajzolt a táblára négy tömeget, csigákkal és kötéllel összekötve. Valaki azt mondta, hogy ez bonyolult. Erre telerajzolta a táblát több tucat tömeggel és csigával, és a tábla jobb széle után a falon folytatta a rajzolást. Na ezt oldjátok meg! És megmutatta, hogy hogy kell tetszőleges számú tömegre megoldani. (És hogy nem az a bonyolult, ami bonyolultnak látszik.)
Imádtam a nagyon eredeti humorát.
„Van egy rossz hírem, meg egy jó. Melyiket mondjam? A jót. Nincs egyes. És a rossz? Az osztályátlag kettes.”
Engem nem tanított, csak arra, hogyan kell váltóárammal kolbászt sütni. És ő adta a porszívót a biológia termek melletti madarak megtisztításához.
Meg persze arra is azért, hogyan kell embernek lenni és hasonlók.
Hatalmas nagy arc tanár volt, szerettem hozzá járni....
Hálás vagyok, hogy tanított - a kedvenc tanárom volt -, és hogy a gyerekeimet is tanította. Amikor először bementem hozzá szülőként, azt mondta: "Életkorunk hányadosa tart az 1-hez, tegezzél!".
Misi nekem életet meghatározó alapemberem volt. Kezdve ott, hogy fizika tagozatosként a diákja lehettem. Olyan módon és olyan dolgokat tanított, amit később harmadéves egyetemi vizsgán is be tudtam dobni, és rákérdeztek, hogy ki tanított. Utána fizika szakosként nála voltam kistanár, majd 8 évig kollégák is voltunk. Meghatározó volt, mai napig sztorizok a diákjaimnak Misiről.
Ma kocsiban ülve láttam a hírt. Bevallom, félre kellett állnom, megkönnyeztem. Mindent köszönök, Misi!