Ez az az este, amivel mindenki jól járt. Az iskola alapítványa támogatáshoz jutott, a fellépők értő és lelkes közönséghez a dugig telt díszteremben, a nézők pedig – nos, ők jártak legjobban Csuja Imre és a Felevad duó műsorával.

Csuja Imre a klasszikus magyar irodalom legszebb verseiből hozott egy csokornyit, és nyújtotta át őket összetéveszthetetlen orgánumán egy gazdag versmondó hagyomány folytatójaként és megújítójaként. Az Anyám tyúkjától a Nem tudhatomig vezető útról maga számolt be a szünet nélkül elmondott négy vers után. Aztán következett egy Ady-blokk, benne egy kivételesen erős Az Ős Kajánnal. József Attila Eszmélet című versfüzére a verset jól ismerőknek éppúgy tudott újat mondani, mint azoknak, akik először hallották ezt a nehéz szöveget. És ezúttal sok fiatal ült a nézőtéren: szerencsések ők, hogy először ilyen értő előadásban hallottak a törvény felfeslő szövedékéről, a halom hasított fáról vagy a fülkefényről.

Az első rész a színész kedves elbeszélő költeményével, Babits Jónás könyvével és a Jónás imájával fejeződött be. Itt – is – félre nem érthetően lehetett hallani Csuja Imre fogékonyságát a groteszkre, örömét a szavakkal-sorokkal-mondatokkal való játékban, pátoszmentes bizonyosságát.

Hogy mennyire mélyen hatott minden jelenlévőre Jónás története, talán az igazolja leginkább, hogy a szünet után fellépő Müller Péter Sziámi egy Jónás-versezménnyel lépett a színpadra. És egy szűk órával később is előkerült néhány Babits-Jónás sor az ágyban töltött telefonról szóló dalban. A Kirschner Péterrel előadott számok egy része a friss albumukból való – bár ott az egy szál gitárnál és a két hangnál több szerepel –; míg volt dal, amire a jelenlévők közül csak igen kevesen emlékezhettek eredeti idejükből, a 80-as évekből (URH). De nem volt kisebb a siker, mint a frissebb számok hallatán. A 30-nál is több éves underground keményebb hangja, kevesebb melódiája talán épp szokatlanságával hatott azokra a hallgatókra, akik a 80-as évekre nem emlékezhetnek; akik meg igen, hát nosztalgiázhattak is egyet.

Kirschner Péter gitárjátéka kíséretként is, szólóként is magával ragadó. Müller Péter Sziámi szövegei állandó regiszter-, hangulat- és gondolatkeveredésben szólnak. Ahogy a szerző a ráadásként előadott Halleluja (L. Cohen) szám kapcsán mondta: a szent és a profán ugyanoda tart. Irodalom ez a javából. Nem feledhető az éjszakás nővér képe, a fejben ülő kopasz cenzor vagy a másik nőnek szóló dal.

A Nevess Magadra! című új albumot helyben, dedikálással meg is lehetett venni. Február 16-i koncertjükre is invitálták a megjelenteket.

A három szereplő nagyvonalú ajándéka (a teljes bevétel felajánlása) mellett az est sikeréhez nagyon sok segítő járult hozzá: az elektronikus jegyvásárlás lehetőségétől a süteményekig minden elem szülőknek köszönhető. A fény és hangtechnika a Colossal ajándéka. A szervezés (ötlettől az utolsó szegig pogácsáig és a ráadás számokig) Egressy Katáé.