Sok éve már, hogy az épület – és Budapest – 1945-ös felszabadulásának évfordulója környékén megjelenik egy aprócska koszorú az iskola bejárata mellett Ocskay László százados, az embermentő emléktábláján. Eddig a hasonlóan apró Csatóné Vera néni hozta, aki12 évesen élte túl a vészkorszakot az iskola épületében, és egyike volt azoknak, akik küzdöttek Ocskay évtizedekig titokban tartott, ismeretlen tevékenységének hivatalos elismeréséért. Az ő nevében is került fel a koszorú január 16-án Ocskay László emléktáblájára. 

Az emlékező szavak után elhangzott Radnóti Őrizz és védj című verse, majd az összegyűlt tanárok, munkatársak és diákok együtt énekelték el a Szól a kakas már kezdetű magyar zsidó éneket.

A meghitt együttlét méltó volt egy Világ Igaza emlékéhez.