Huszonötödször is telt ház, profi technika, ínycsiklandó büfé, gyönyörű jegyek, mosolygó segítő szülők.

Huszonötödször is Egressy Kata minden szervezés, ötlet motorja. Utoljára. Az est szokatlanul ért véget: a többnyire csak háttérben látszó Kata a mikrofonhoz lépett, hogy emlékezzen a kezdetekre, a Kulka János-koncertre. És hogy elköszönjön: leköszönve a szülői munkaközösség elnöki munkájáról a jótékonysági kulturális esteket is (melyeknek névadója is ő) átadja utódjának. A munkáját megköszönő igazgatóság – többek között – egy állandó iskolai belépővel lepte meg Katát – annak reményében, hogy gyakran fogja használni azt.

Vecsei H. Miklós volt az est fellépője, aki – a korábbi Messzeringó vendégekhez hasonlóan – a teljes bevételt az iskola alapítványának ajándékozza. A cím József Attila verseket sejtetett. A közönség ennél többet is, kevesebbet is kapott. A több mint 2 órás műsor a színész-költő élete és munkássága köré szerveződött. Vecsei a saját életét, élményeit mesélte, hogy megmutassa, hogyan jutott el önálló, a Pesti Színházban futó József Attila-estjéhez. A hol vicces, hol komoly, hol szomorú események laza láncolata bepillantást engedett családba, iskolákba, szerelmekbe, barátságokba, olvasmányokba, gondolatokba. De szóba került a színészmesterség (mesterek és felmentő tanítványok), a bohóc és a varázsló különbsége; hallhatott a közönség a csend szerepéről éppúgy, mint József Attila életéről. Talán csak a vers volt kevés. Fiatalabb nézőknek volt, ami nehézséget okozhatott (honnan is ismerének annyi irodalmat); idősebbeknek talán könnyebb volt az irodalmi és közéleti utalásokban eligazodni. Nemecsek Ernő a Vígszínházból nyilván közös nevezőre hozott mindenkit.

József Attila: AMIT SZIVEDBE REJTESZ

Freud nyolcvanadik születésnapjára

Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

1936. máj.