A Horthy-rendszer mérlege

Boronkai Szabolcs (tanár) úr ajánlja 

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. (Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon)  (Pécs-Budapest, Jelenkor-OSZK, 2013) 

Ungváry Krisztián évtizedes kutatásainak eredményét tette súlyos kötetével az asztalra, de sajátos módon mintha nem is időzíthette volna tökéletesebben. A Horthy-rendszer mérlege (Pécs-Budapest, Jelenkor-OSZK, 2013) önmagában megtévesztő cím, de az alcímmel (Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon) kiegészítve kíméletlenül összegzi a lényeget. A két világháború közti Magyarországon a szociálpolitikát szinte kizárólag csak újraelosztással, azaz mások diszkriminálásával tudták elképzelni, ennek áldozatai pedig több sajátos körülmény összejátszása folytán döntően a zsidók voltak. Az időzítés pedig három szempontból is tökéletes. A magyar politikában és közbeszédben aktuális kérdés a 20. század újra- és átértékelése: Ungváry világossá teszi, hogy mi számít szerecsenmosdatásnak. A német történetírásban előtérbe került a holokauszt funkcionalista értelmezése, ahol a gyilkosság „csupán” a rablás kényszerű végső állomása: Ungváry méltó párját írta meg Götz Aly Hitler népállama című könyvének. Végül lassan elfogadottá válik a nyugati történetírásban a sztálini és a hitleri diktatúra párhuzamosságának elemzése (v.ö. Snyder vagy Applebaum könyveit): Ungváry pontosan világít rá a háború előtti és utáni rasszista közbeszéd (németek kitelepítése!) és államszocialista törekvések azonosságára. A Horthy-rendszer az elejétől a végéig antiszemita volt: ez úgy hangzik, mint egy marxista törikönyv. Ungváry nem is ezt írja. Hanem azt, hogy Horthy, Bethlen és Kállay „csak” mérsékelt szalon-antiszemiták voltak, és sokat tettek a valóban antiszemita Gömbös, Teleki és Imrédy megfékezéséért. A korszak társadalma viszont rettenetes mértékben fertőzött volt. Az 1920-as évek konszolidációja megakadályozta a fizikai erőszakot, sőt a formális jogtiprást is. De végig működött a bürokratikus antiszemitizmus (zsidók távoltartása az állami alkalmazástól, üzleti tevékenységük hivatali zaklatása), végig működtek az antiszemita társadalmi szervezetek („keresztény” mérnökök, orvosok, ügyvédek egyesületei a rengeteg politikai, revizionista szervezet mellett), és végig uszított az antiszemita sajtó. A ’30-as évek végén nem fordulat, hanem gátszakadás történt: a konzervatív elit visszaszorulásával előkerültek a fiókból az államapparátus által már kidolgozott jogszabályok, elővették az évtizedes „társadalmi” munkával összegyűjtött statisztikai adatokat, és hivatalos politikává tették az uszítást. Mindez nem német nyomásra történt. A ’20-as években Magyarország volt az európai szélsőjobb példaképe, a ’30-as években pedig a nürnbergieknél szigorúbb zsidótörvényeket alkotott a magyar országgyűlés. De hogy lehet az antiszemitizmus népszerű? Ungváry beszámol a komplett elmebeteg „fajbiológusokról” is, de a szélsőjobb népszerűsége nem az ő érdemük. Mert a szélsőjobb népszerű volt: az 1939-es titkos választásokon (addig a nyílt szavazás miatt az ellenzék esélytelen volt) úgy szerezték meg a szavazatok ötödét, hogy a választókerületek majd felében nem tudtak indulni az antidemokratikusan magas letéti összeg miatt. Ha a választópolgárokon múlik, már 1939-ben nyilas kormánya van Magyarországnak. A magyar szélsőjobb a modernizáció és a modernizációellenesség sajátos keveréke, egy európai szellemi jelenség törzsökös hajtása. A régi társadalmi hierarchia elsöprése, a szegénység felszámolása, az állam és nem a piac által biztosított egyenlő érvényesülési lehetőségek voltak azok a követelések, amik a szélsőjobbot a liberális, ám antidemokratikus és antiszociális elit alternatívájává tették. Ezzel fonódott össze a kor (?) két tévképzete: a nulla összegű játszmáé és a nemzeti kollektívák abszolutizálásé. A szegénység csak a vagyon és a pozíciók újraosztásával számolható fel, a megcélzott egyenlőség pedig a nemzeti közösségen belül érendő el. A zsidók idegenek, vagyonukat itt szerezték, tehát azt a nemzet „igazi” tagjai javára el lehet venni. Ez az igazi turáni átok, ami a züllöttség olyan megnyilvánulásait eredményezte, mint pl. amikor a „keresztény” zongoratanárnő egy konkrét lakásban álló konkrét zongora számára való kiutalását kérvényezte az addig talán általa tanított tulajdonosok deportálása után. Ezek a téveszmék annyira erősek voltak, hogy a szélsőjobb elleni fellépés csak mentegetőzve, vagy rasszista alapon történhetett. A konzervatív elit és az egyházak nem akartak a „zsidók pártjára állni”, csak a brutalitást tartották túlzásnak. A kisgazdák és a népiek pedig a zsidók mellett a svábokat is kifosztották és elüldözték volna, és ezért voltak antifasiszták, azaz a náci Németország ellenfelei. Míg azonban a háború előtt és alatt a feudális eredetű nagybirtok és a hazai németség képes volt megvédeni magát az összefonódott szociális és rasszista indulattól (ami miatt is a zsidóság maradt az egyedüli áldozat), addig a háború után ugyanennek a logikának estek áldozatul. Magyarország szovjetizálása moszkvai utasításra történt, de a „demokratikus” koalíció valamennyi pártja állami irányítású gazdaságról, a magántulajdon „közérdekből” való kisajátításáról ábrándozott. A nyilas és a kommunista programot nem csak az éles szemű megfigyelő, de groteszk módon néha az egymást gyűlölő „vörös és zöld bolsevikok” is összekeverték. A zsidóságot persze nem csak kifosztották és üldözték, hanem meg is gyilkolták. Méghozzá páratlan gyorsasággal: a magyar állam, a társadalmi szervek és a közvélemény egymást radikalizálta, és a háború poklában elérkezettnek tűnt a pillanat, hogy végképp megszabaduljanak áldozataiktól, ráadásul úgy, hogy hivatalosan eltűnésük mikéntjét nem is kell tudomásul venni. A deportálásokat nem egyszerűen a magyar szervek végezték, de minden német tiltakozás ellenére (!) észveszejtő tempót diktálva tették.

ELÉRHETŐSÉGEK

1146 Budapest Cházár András u. 10.

RADNÓTI HÁLÓZAT

Várunk minden Öregdiákot, Támogatót, Szülőt, Tanulót és Barátot, aki segíteni szeretne a Radnóti színvonalának fenntartásában, vagy csak érdekli, hogy milyen események zajlanak nálunk.

© 2019 ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium. Minden jog fenntartva.

Keresés