ÉN UFO VAGYOK
Alföldi Róbert vitathatatlanul az elmúlt évtizedek egyik legtehetségesebb színésze, legnagyobb hatású rendezője, színházcsinálója, igazgatója, közéleti jelensége. Nagy megtiszteltetés az iskolának, hogy elfogadta a Messzeringó sorozat meghívását, és járandóságát az Alapítványnak fölajánlva vállalt egy órás beszélgetést.
A beszélgetést Návai Péter tanár úr és Bihary Bálint (12.c) vezette. A kérdések először a vendég gyerekkorára, iskoláira, iskolaválasztására vonatkoztak. A válaszok ennél többet fogtak át. Szó esett az első generációs értelmiségi létről, a közeg-környezet jelentőségéről és a legendás szentesi drámatagozatos gimnáziumról: az osztálytársakról (a már a díszteremben helyet foglaló Náray Erikáról) és meghatározó tanárokról. Pedagógusokról, akik a diákokban rejlő minden lehetőséget kiszednek a rábízottakból; akiktől figyelmet, szolidaritást, tisztességet, állampolgári létet, a másikra való figyelmet lehetett tanulni. Tanárokról, akik az értelmiségi létből mutattak példát. Alföldi magával ragadóan – hol meghatottan, hol ironikusan - beszélt álmokról, tervekről, motivációról, a másoknak való meg(nem)felelésről; stresszről és koncentrációról, döntésekről és következményeiről.
Az olykor pszichologizálásba hajló beszélgetés során arra is kitért, mennyivel nehezebb ma egy pályakezdő színésznek, mint korábban: kiszolgáltatottság, perspektívátlanság várja a ma kezdő művészeket. Olyan választások elé kerülnek, melyek korábban így nem jelentkeztek. Anyagi, világnézeti-politikai és esztétikai aspektusokban egyaránt tetten érhető ez.
Kérdésre válaszolva szomorúan hallgatta a zsúfolásig megtelt díszterem szülőkből, diákokból, tanárokból álló közönsége, hogy bár Alföldi Róbert minden lehetőséget megragad arra, hogy hogy az egy éve tartó tanár- és diák demonstrációkat, akciókat támogassa, lelke mélyén nem hisz azok sikerében látva az ország közönyét. Így nehéz… De jó döntést hozni is nehéz a résztvevőknek, ahogy az SZFE esetében is felfoghatatlan dilemmákkal kellett szembenéznie hallgatóknak és oktatóknak. „Senkitől sem kérhető, hogy rúgja föl az életét. S mégis: döntéseinktől működik a rendszer, mi működtetjük mind. A remény az összefogásban elmúlt, ez elkeserít.”
A lelombozó hangulatot Náray Erika oldotta: beszállt a beszélgetésbe, s néhány fergeteges diákkori anekdotával zárult az est első része.
A szünet után Náray Erika következett: vidámabb szín, közvetlenebb hang jellemezte. Énekelt slágert, jazz standardet, ABBÁt, musicalt, rajzfilm-dalt – a számok közt jobbnál-jobb történeteket hallhatott a közönség. A dalok részben angolul, részben saját fordításban magyarul szólaltak meg. A zongoránál Berdisz Tamás ült, aki nemcsak kísért, de aktívan részt is vett a műsorban. Zárásként a Gershwin-fivérek világhíres száma, a Summertime szólalt meg – jobb idők reményében.
A remek és nagyvonalú fellépő művészek mellett az iskola és Alapítványa köszönetet mond az olajozottan működő szülői csapatnak, az SZMK-nak a szervezésért és a büféért, a Colossalnak a technikáért, a Mindig Kék Stúdiónak a belépőjegyekért, a jegyponthu-nak a regisztrálásért, a Kolosy téri sütödének a péksüteményekért.