A költészet napjára esett a fotókiállítás megnyitása. A díszteremben az igazgatói köszöntő és az alkalomhoz illő vers meghallgatása után Montvai Péter, a zsűri elnöke tartott tárlatvezetéssel egybekötött értékelést.

Az elhangzott vers:

Szabó T. Anna: WINTERREISE

– három dal Szüts Miklósnak –

1. Der Wegweiser

A szemem lát, az énem érez,
de hozzám tartozik a szem,
ha nyitva van, csak azt mutatja,
mit látni engedek nekem.

Amire nézek, az enyém lesz –
így rakja börtönét a rab.
Ha láthatok a más szemével,
csak akkor lehetek szabad.

2. Irrlicht

Miért, hogy ott a horizont,
hogy tér nyílik a fák között,
hogy úgy tűnik, az út halad,
hogy valahova odavisz?

És mért, hogy mindig van tovább,
hogy jön nappalra éjszaka,
hogy őszre tél jön, télre nyár,
és van az éjnek nappala?

Forog a föld, fordul a nap,
ami látszólag áll, mozog –
mi forgunk önmagunk körül:
megyünk előre, vándorok.

3. Rast

Kiúttalan magamba zárva
ráláthatok a téli tájra:
a látvány magában beszél.

Az ég az űrrel összeforrva,
közötte néhány tetszhalott fa –
csak ő tudja, hogy él.

Köd közeledik, nagy, jeges köd,
ennyit se látok majd, ha elföd,
kioltja a szemem,

majd egy leszek a tájjal mégis,
mert szétoldódom köztük én is:
akkor – megérkezem.